túljut
túljut tárgyatlan ige
1. túljuvmin: haladás közben vmely meghatározott v. szóban forgó helyen áthalad, s így azon túl levő helyre jut. Estére túljutottunk a hegyeken. Vonatunk már túljutott a Tiszán. Amint a magyar határon túljutottak, az első faluban a fuvaros lovakat váltott. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Túljut vmin. Vmely időponton, kor(szak)on, az egyéni v. társadalmi fejlődés vmely fokán, közbeeső szakaszán a vele kapcsolatos esetleges nehézségeket legyőzve átesik, és a további, következő szakaszba jut. Már túljutott a kamaszkor értetlenségein. A magyar reformkor túljutott a régi nemesi felfogáson. || a. <Vmely akadályon, nehézségen> győz és így cselekvését, pályáját folytatni tudja. Túljutott minden nehézségen. Szerencsésen túljutott a vizsgákon.
túljutás; túljutó; túljutott; túljuttat.
