túláradó
túláradó [l-á] melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <folyadék, főleg víz>, amely vhol, vmin túlárad (1). A gáton túláradó víz.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <szellemi jelenség, érezés, hangulat, ill. ennek megnyilvánulása>, amely határt, korlátot nem ismerve uralkodóvá válik, túlárad (2). Túláradó lelkesedés, öröm, szív; túláradó szeretettel fogad vkit. A gyermekben túláradó életerő nyilatkozik. (Eötvös József) Túláradó temperamentuma folyton a mozgást, az ébrenlétet, a munkát és a gyönyört szomjazta. (Ambrus Zoltán) A német író humorának és túláradó életkedvének fényével világított a szörnyű helyekre, ahol jártunk. (Kuncz Aladár)
