tulajdon [2]

Teljes szövegű keresés

tulajdon [2] névmás, határozószó és melléknév
I. Névmás, visszaható birtokos (melléknévi) (főleg birtokos személyragos főnév jelzőjeként; bármely személyű birtokos személyragos főnévvel)
1. Általában (hangsúlyozottan és nyomatékosan) a birtokos személyraggal megjelölt személyhez, tárgyhoz, dologhoz magához tartozó, vele magával birtokviszonyban levő; saját. Tulajdon kezével írta alá. Tulajdon szemével látta. Úgy ismeri, mint a tulajdon tenyerét.  Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak Tulajdon kezébe. (Arany János) Mérték után csináltattam a… szabónál, tulajdon testemre szabták. (Mikszáth Kálmán) || a. <Főleg olyankor, mikor a birtokviszonyt erősen akarjuk hangsúlyozni, mert a közlés egyéb tartalma ellentmondásban van vele: személyek származás szerinti viszonyáról szólva:> hangsúlyozottan saját (, nem más). Elárulta a tulajdon apját. A tulajdon anyja sem ismert rá.  Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom. (Petőfi Sándor) Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem. (Móricz Zsigmond) || b. <Az előbbi megszorítással> olyan, ami (hangsúlyozottan) a személyraggal megjelölt személy jogos és kizárólagos birtokában van, ami az ő sajátja. Nincs nyugta a tulajdon házában. Tulajdon fegyverével ölték meg. || c. <Az előbbi megszorítással:> a személyraggal meghatározott személytől személyesen készített, alkotott; tőle eredő. Meghazudtolta a tulajdon vallomását, tulajdon írását nem tudja elolvasni. Csapnivalónak nevezte a tulajdon versét. || d. A személyraggal meghatározott személytől, közösségtől, esetleg állattól használt.  Meg is fogok felelni ennek, és Habár tulajdon síromon fog is A békességetek virágzani. (Katona József) Milyen édes álom esett tulajdon ágyában. (Mikszáth Kálmán) || e. (ritka) (Csak) a személyraggal meghatározott személyre jellemző. Tulajdon ízlése, tetszése szerint öltözködik.
2. Önmagából való, önmagából származó <tárgy, anyag> Tulajdon anyagából; tulajdon zsírjában fullad meg.
3. (ritka, régies) Tulajdonabb: olyan <birtok, tulajdon>, amelynek birtoklása nagyobb mérvű v. éppen jobban biztosítva van.  Az üdőnél tulajdonabb javunk sintsen. Az pedig úgy múlik, hogy az elmúlt napot senki vissza nem hozhattya. (Pázmány Péter) A nemzeti tőke… annál nagyobb vagy kisebb, mennél tulajdonabb vagy bitangabb az ország földmívelési alapja. (Széchenyi István)
II. névmás, nyomósító (népies)
1. személynévmás, ill. a maga nyomatékos személynévmás, előtt, nyomósítóként:> Tulajdon maga: saját maga; tulajdon én, te, ő stb.: én saját magam, te saját magad, ő saját maga stb.  Tulajdon engem vert meg, de nagyon. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Tulajdon magukat az onnan elhozott férfiakat küldé… ítélete végrehajtására. (Jókai Mór) Tulajdon magával az urasággal beszélt. (Tömörkény István)
2. (ritka) <Azonosság jelölésére v. nyomósítására, melléknévi mutató névmás után v. a nélkül.> Az a v. ez a tulajdon: ugyanaz v. ugyanez; éppen az v. éppen ez.  Az a tulajdon ló, Ugyanaz a fegyver. (Arany János) Ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt. (Arany JánosShakespeare-fordítás) [A kapitány] abból a tulajdon városból átkocsikáztatta őket [= a nőket] a másik városba. (Móricz Zsigmond)
III. határozószó (névmásszerű) <Azonosság kiemelésére, nyomósítására.>
1. (népies, régies) <Mutató névmás. előtt, a teljes azonosság kiemelésére:> Tulajdon az: tökéletesen ugyanaz; tulajdon ez: tökéletesen ugyanez.  Ez tulajdon az a boszorkány volt, aki engemet… meg akart nyergelni. (Jókai Mór) Egy lyukas tallért múltkor felösmert a kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ő küldött Máriának. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) <Az egy számnév előtt, nyomósító szóként:> Tulajdonegy: ugyanegy.  A két érdemes férfiúnak egyszerre gyűlt meg a baja tulajdon egy patvar révén. (Tóth B.)
3. (népies) <Hasonlításban, az azonos mozzanatok, részletek kiemelésére; az állítmányi részben:> egészen valósággal; szakasztott. Ez a gyerek tulajdon az apja.  Végre jön egy ötödik, tulajdon Károly császárnak öltözve. (Jókai Mór)
4. (ritka) <Az azonosítás utólagos nyomósításaként, mondatszó-szerűen.> Ez az, tulajdon! (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
IV. határozószó (régies) Egyedül (1), egymagában.  Minden kincseim, melyeket tulajdon bírtam, a tieid lesznek. (Csokonai Vitéz MihálySchikaneder-fordítás)
V. melléknév -abb (régies)
1. Vkire, vmire különösen jellemző, természetéből eredő; sajátos, sajátságos; egyéni.  S minden fajnak más látszatja, S mind tulajdon illatú. (Kisfaludy Sándor) –11 Neki tulajdon: rá nézve jellemző.  A poéták… a néked tulajdon ígézést fogják lehelni igyekezni. (Kazinczy FerencHerder-fordítás)
2. (régies) Tulajdon értelemben: a szó, a kifejezés, a mondat valóságos értelmében (nem átvitt, nem képes, nem tágabb, nem alkalmi értelmében).  [Földit] nemzetéhez való szerelme emésztette meg, méltán és tulajdon értelmében elmondhatni. (Csokonai Vitéz Mihály)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem