tudatlan
tudatlan melléknév és főnév
I. melléknév -ul -abb
1. Olyan <személy>, akinek igen csekély tudása, műveltsége, nagyon kevés ismerete van; műveletlen, tanulatlan. Tudatlan ember, fickó. Hogy lehet vki ennyire v. ilyen tudatlan? Egy tudatlan tanácsúr olyan egy országban, mint egy üres hordó a pincében. (Mikes Kelemen) Tüdő silány… S magad tudatlan és nagy bamba vagy. (Vörösmarty Mihály) Szerette magát tudatlan embernek mutatni. (Jókai Mór) Jó volt az is, ha tudatlan… [vevőre] ráköthet valami… romlott portékát. (Petelei István) || a. Olyan <személy>, akinek vmely területen, tárgy- v. ismeretkörben, szakmában v. tudományágban nincs megfelelő tudása, aki nem ért vmihez, v. nem tanult meg vmit; járatlan. Tudatlan diák, iparos; tudatlan a földrajzban, a politikában. Tudatlanul ült le vizsgázni. A természetet… a régi tudatlan módon írják le. (Arany János)
2. (ritka, népies) Olyan <személy>, akinek nincs értesülése, nem tud vmiről. Tehát Andrássy egész tudatlan volt a lőcsi árulásban? (Jókai Mór)
3. Tudatlan (1–2) személyre jellemző, tudatlanságra való. Tudatlan beszéd, eljárás. A beszéde … Szörnyű tudatlan volt s tárgyhoz nem illő. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. Tanulatlan, műveletlen, ostoba személy. Ezt hiába magyarázod ezeknek a tudatlanoknak!
2. (ritka) Olyan személy, akinek nincs ismerete, tudása, értesülése vmiről. Játssza v. adja a tudatlant. A tudatlanok… rohannak a még nem látott felé. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): írástudatlan; öntudatlan.
