tücsök
tücsök főnév tücsköt, tücske [e] v. -je [e], (népies) trücsök
1. Rendsz. réteken, szántókon föld alatti lyukakban élő, rövid és zömök testű, egyenes szárnyú rovar; a hím főleg őszi estéken szárnyait összedörzsölve cirpelő hangot ad. Erdei tücsök; házi tücsök; mezei tücsök; pirregő tücsök; a tücsök cirpel, megszólal, muzsikál. Átveszi egy tücsök csendes birodalmát. (Arany János) Ritkán szól már a tücsök, a nyári éjszakák e fáradhatatlan lantosa. (Bársony István) || a. (állattan) Tücskök: az ilyen rovarokat magában foglaló család (Gryllidae).
2. (átvitt értelemben, régies) Rögeszme, kényszerképzet, szeszély, aggodalom. A vén asszonynak tücsök bútt a fejébe. (Kemény Zsigmond) A földesúri birtokot megkétszerezném… – Lehetetlen az…! – szólt Bokrosné… egy pillanatra kivetvén fejéből a nagyravágyás tücskét. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): tücsökcirpelés; tücsökláb; tücsökmuzsika.
tücsközik.
