tróger
tróger [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -je [e] v. -ja
1. (bizalmas) Szállítómunkás.
2. (rosszalló) Faragatlan, durva, otromba férfi. Mit akar itt ez a tróger? Ilyen trógerokkal nem állok szóba! || a. jelzői használat(ban) (rosszalló) Ilyen <személy>. Tróger alak.
trógerkodik v. trógerkedik; trógerol; trógeros v. trógeres; trógerség v. trógerság.
