triumfál
triumfál tárgyatlan ige -t, -jon
1. (ritka, történettudomány) <A régi Rómában; diadalmenetet tart, rendez.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Győzelmeskedik, diadalmaskodik. || a. (választékos, gyak. gúnyos) Diadalt ül, győzelmében, diadalában ujjong; győzelmével hivalkodik.
triumfálás; triumfáló.
