trió
trió főnév -t, -ja
1. (zene) Három zenészből v. énekesből álló együttes, amelynek minden tagja külön szólamot ad elő. Egy híres trió tagja. A trió ez évadban több hangversenyt adott.
2. (zene) Három hangszerre írt, rendsz. többtételes zenemű. Beethoven négy triót írt vonós hangszerekre. Nincs-e volt életemnek minden napfényes mozzanata megbújva e sima, kicsiny faszekrényben? A triók és kvartettek, amiket a… gimnáziumban játsztam? (Kuncz Aladár) || a. (ritka, zene) Tercett. A Bohémélet harmadik felvonásának triója.
3. (zene) Az összetett dalforma intermezzószerű középrésze.
4. (ritka, régies, választékos) Három személy együtt; háromtagú csoport. Egy fiatal katonatiszt… elkezdte védelmezni … Ezért aztán trióban támadtak rá. (Jókai Mór)
5. (ritka) <Cirkuszban> három együttműködő artista, előadó v. mutatványos; háromtagú együttes. || a. (sport) <Főleg labdajátékban> vmely csapatrész három egymás mellett játszó tagja mint együttes. A csatársor belső triója.
triózik.
