trillázik
trillázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) trilláz (hangutánzó)
1. (zene) <Énekben v. vmely hangszeren> két szomszédos hangot gyors egymásutánban váltogat; trillát énekel, játszik. Az énekesnő gyakorlásképpen egész délelőtt trillázott. A nyílt erkélyablakon gyönyörű… női szopránhang csavarodott, trillázott… fel a kéklő, tavaszi égbe. (Kaffka Margit) || a. <Személy> élénken, jókedvűen énekel v. fütyörészik. Amikor a füttyszó elnémult – mert az úrfi folyton trillázott, mint egy kis madár –, Anna bement a fürdőszobába. (Kosztolányi Dezső) A lépcsőn ugrándozva, trillázva futott fel. (Nagy Lajos)
2. (választékos) <Némely madár> a zenei trillázáshoz hasonló módon, gyönyörködtetően énekel, fütyül. A pacsirta, a kanári trillázik. A víg madár mint leng s trilláz. (Berzsenyi Dániel)
trillázás; trillázó.
