transz
transz főnév -ot, -a (választékos)
1. (lélektan, biológia) <Hipnózisban> olyan álomszerű tudatállapot, amelyben megszűnik a tudatosság, kül. az akarat feletti uralom. Transzba ejt vkit; transzba esik, merül; transzban van; transzban cselekszik. || a. (ritka) Vmely megrázó élmény, izgalom hatása alatt létrejött, az öntudatlanság határán levő állapot. A haláleset óta valósággal transzban él. Tettét transzban követte el.
2. Az eksztázisban bekövetkező elragadtatott, az önkívületig fokozó állapot; révület. || a. Kül. nagyfokú ihletett állapot. A költő ezt a versét transzban írta.
3. <A spiritizmus tudománytalan tévhite szerint> a médium, különleges állapota a megidézett „szellem” megjelenésekor. Már jelentkezik a transz.
