torzonborz
torzonborz [mb] melléknév -ul v. -an, -abb (régies írva: torzomborz is) (irodalmi nyelvben)
Rendetlenül, gondozatlanul, fésületlenül borzas, kuszált v. sűrűn, tömötten nőtt erős szálú <haj, bajusz, szakáll, szemöldök>. Torzonborz szemöldökű öregember. Egy vén kiszolgált huszár … torzonborz bajuszára rémülettel néztek diákjaink. (Vörösmarty Mihály) Tavasszal vágatta utoljára haját, azóta torzonborz lett, elhanyagolt. (Kosztolányi Dezső) Az öregek bajusza! Az egyiké harcsabajusz, a másiké torzonborz. (Nagy Lajos) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen hajú, szakállú, bajuszú <arc, fej>. Ifjú arc helyett egy torzonborz ábrázatot láta. (Vörösmarty Mihály) Egy … fületlen, torzomborz fej úszott. (Arany János) || b. (irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, akinek ilyen hajzata, bajusza, szakálla, szemöldöke van, s ezért zord v. félelmes külsejű, megjelenésű. Torzonborz öregember. A lovak kapuja előtt állának a torzomborz kocsissal együtt. (Kemény Zsigmond) Egy… torzonborz vitéz… odavágtat hozzám. (Jókai Mór)
