történés
történés főnév -t, -ek, -e [ë, e
1. (választékos) Vmely esemény, változás lefolyása, folyamata. Íme azonban a prófétának tetszik csodák történését engedni. (Jókai Mór) Éreztük valami igen nagy, rettenetes és rohamos dolognak a történét. (Kaffka Margit)
2. (nyelvtudomány) Vmely igével kifejezett jelentés <kül. az esemény, cselekvés befolyásának időbeli folyamatossága v. korlátozottsága szempontjából>. Beálló, befejezett, folyamatos történés; a történés minősége v. a történés állapota: vmely igének a beálló, folyamatos v. befejezett jelleg szempontjából tekintett jelentése (a múltra, a jelenre, v. a jövőre vonatkozólag).
történésű.
