törökös
törökös melléknév -en [e]
1. A törököknél szokásosra emlékeztető, olyan, mintha török volna. Törökös beszéd, stílus; törökös divat, ízlés, öltözködés, viselet; törökösen ül: török ülésen ü. Méltán megbosszankodott, hogy amúgy törökösen fel nem pofozhatja azt az élhetetlen semmirekellőt. (Jókai Mór) Hátat fordított nekik, miután előbb törökösen köpött egyet-kettőt. (Mikszáth Kálmán) || a. Élénk színű stilizált virágokkal és gyümölcsökkel sűrűn díszített. Törökös minta, rajz; törökös anyag, kelme, kendő, kötény. || b. Török eredetű, a törökségre visszavezethető. Törökös elemek, rétegek, vonások.
2. (történettudomány) <A XVI–XVII. században> a hódító oszmán hatalomhoz húzó, ezzel együttműködő, törökök módján élő, azokat utánzó. Törökös magyarság.
törökösít; törökösség.
