törődött
törődött melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <anyag, tárgy>, amin a törődés (1) nyomai látszanak. Törődött gyümölcs, szövet. A kenderesi öreg… esperes… poros, törődött fekete ruhában… szembe jött a díszmenettel. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Törődött bor: (egy kissé) zavaros, olykor eredeti ízét, zamatát vesztett b., törött b.
2. Betegségtől, erőltetéstől, nehéz munkától v. kortól, elgyöngült, megtört <személy>; fáradt, megviselt. Törődött aggastyán, ember. A hosszú útról törődötten ért haza. Nekem, törődött aggnak kell-e, hogy Munkára intselek? (Vörösmarty Mihály) Mravucsán már törődött, idősb ember. (Mikszáth Kálmán)
3. Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Törődött test. Én már nehezen járok törődött lábaimmal. Ezen törődött vén kar, asszonyom, Oltalmadúl nem érhet már sokat. (Vörösmarty Mihály) Az én nevem… Theodora: viszonzá egy öreges, törődött hang a fátyol alól. (Jókai Mór)
törődöttség.
