tönkrement
tönkrement [e-ë] melléknév
Olyan, aki v. ami erkölcsileg, testileg v. anyagilag romlásba, pusztulásba jutott. Tönkrement ember, épület, gép, idegek, igásállat, kereskedő. A háború alatt költőhöz méltóan viselkedett Ady. Nem sok verset írt, csak néhány nagyon szomorút. Beszélgető bánatos kurucokról, tönkrement hazájukat siratókról. (Krúdy Gyula)
