tompító
tompító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -lag Olyan, aki, ami tompít. A rázkódást tompító rugók; a zajt tompító párnázás; a fényt tompító ernyők.
II. főnév -t, -ja (zene)
1. <Vonós hangszeren> hangfogó.
2. <A zongorán> a húrokon keresztben fekvő szerkezet, amely a húrok rezgését akadályozza mindaddig, amíg vmelyik billentyű lenyomása által a szerkezetnek az illető hanggal kapcs. része, ill a jobb pedál lenyomása által az egész szerkezet föl nem emelkedik.
Szóösszetétel(ek): 1. tompítórugó; 2. hangtompító.
