tombol
tombol tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy> erős indulatában kiáltozva heves mozdulatokat tesz, kül. lábával dobog v. ugrál. Haragjában, örömében tombol; tombol a méregtől, a türelmetlenségtől. A közönség tombolt a lelkesedéstől.. A gyermek… Tapsola és tombolt örömében. (Vörösmarty Mihály) Ali tombolt dühében, s a prófétákat káromolta. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Férfi, ifjú ember> idejét kicsapongásban, mulatozásban tölti. Ha én egészséges vagyok… Akkor… éltem volna, tomboltam volna és fizikai kielégülésben lett volna részem. (Móricz Zsigmond) || b. <Ló> táncolva (4) hevesen dobog, kapál (2). Katonák jövének… Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek. (Petőfi Sándor) A mén… Tombol, nyerít, úgy köszönti. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Vészes, romboló erészeti jelenség> teljes erejében érvényesül; féktelenül dühöng. Tombol az ár, a szél, a tenger, a tűz, a vihar. Tombolt, üvöltött körülöttünk az egész megvadult világ. (Kuncz Aladár) Künn tombolt a tavaszi szél. (Babits Mihály) Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben) <Küzdelem, harc, csata> teljes erővel, kíméletlenül folyik. Tíz nap és tíz éjjel tombolt a harc. Imrus csak mímelte az olvasást;… szívében vad lázadás tombolt. (Babits Mihály) || b. (átvitt értelemben) <Vmely hangos érzelmi megnyilvánulás> tetőfokán van. Tombol a jókedv, a vígság. Tombol a tánc, a vigalom. (Arany János) Tovább tombolt a lárma. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben) <Társadalomellenes jelenség, bűn, erkölcstelenség> korlátok nélkül terjed, általánossá válik. Tombolt az önkény, a zsarnokság. Bukott a jó, tombolt a gaz merény. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: áttombol; kitombol; végitombol.
tombolás.
