tökkelütött
tökkelütött [e; l-ü] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé durva, bizalmas)
Eredendően nehéz felfogású, ostoba, tökfejű <személy>. Én se vagyok tökkelütött. Mért vagy ennyire tökkelütött? Feddhetetlen életű, amellett nem tökkelütött ember. (Arany János) Oly ostobának érzem magam, oly egészen átlátom a tökkelütött ember… állapotát, hogy ki sem mondhatom. (Madách Imre) || a. (régies) Ilyen személyre valló, jellemző, hozzá tartozó <főleg fej>. Ily gondolatok születének Nem tökkelütött koponyájában. (Petőfi Sándor)
