tőcik
tőcik főnév -et, -je [ë, e] (tájszó)
1. Alacsonyra fűrészelt fatönk. A tőcikre ült. A fadarabot a tőciken kettéhasította.
2. Agyagból, földből, vályogból a ház előtt rakott ülőke. Az öregek a kapu mellett a tőciken ülnek. || a. Tűzhelynek v. kemencének sárból tapasztott padkája. A gyermek a tőciken hevert.
