tisztít
tisztít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas Vmely idegen, rendsz. szennyező anyag eltávolításával folyamatosan tisztává tesz vmit. Ablakot, cipőt, evőeszközt, fogat, puskát, ruhát tisztít. A vihar tisztítja a levegőt. Kitűnően megvan asszonyi segítség nélkül; maga tisztítja cipőit, maga takarítja a szobát. (Babits Mihály) Az udvart… most a tűz tisztítja üresre. (Móricz Zsigmond) || a. Vért tisztít: a szervezet számára fölösleges anyagot, amelyet rendes körülmények között a vese választ ki, a vérből folyamatosan eltávolít. || b. (tárgy nélkül) A tisztítás műveletét végzi. A benzin jól tisztít.
2. tárgyas <Vmely idegen szennyező anyagot> megfelelő eljárással eltávolít vhonnan, vmiből, vmiről. Foltot, pecsétet tisztít.
3. tárgyas Vmit tisztít: táplálékul haszn. nyersanyagról, gyümölcsről a fogyasztásra alkalmatlan részeket leválasztja, leszedi. Burgonyát, halat, répát szárnyast, zöldbabot tisztít. || a. <Szemes terményt> a hozzákeveredett idegen anyagtól elválaszt. Babot, borsót búzát, lencsét, rizst tisztít.
4. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Erkölcsileg> folyamatosan tisztává (9) tesz vmit; nemesít. Az, kit a sors korbácsolt tova, Vihar gyanánt tisztítni a világot, Mostan megáll, a vérpadon, szeretni. (Madách Imre) A vér, a születés, a nyomor… arra hajtott, hogy a nyers tömegben foglaljak helyet, azt tisztítsam, azt emeljem. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: áttisztít; eltisztít; feltisztít; kitisztít; letisztít; megtisztít; végigtisztít.
tisztítás; tisztítgat; tisztíthatatlan; tisztítható; tisztíttat.
