tirannus
tirannus főnév -t, -ok, -a (régies) tirann -ja, (elavult) tiran
1. (történettudomány) <Az ókorban> erőszakos úton uralomra jutott korlátlan hatalmú egyeduralkodó. Híres szirakuzai tirannus volt Dionysios. || a. Általában zsarnok, kegyetlen egyeduralkodó. Tirannusként uralkodik. Míg ez a szultán meg nem hal… De hát meddig akar élni? Az ilyen tirannusok nem múlnak ki tisztes vénségben. Ez tanítja a história. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Hivatali hatalmát zsarnoki, kegyetlen, elnyomó cselekedetekre használó elöljáró, hivatalnok. A főszolgabírók a járás tirannusai voltak. || a. (átvitt értelemben, választékos) Általában az a személy, aki előnyös helyzetét elnyomásra, saját akaratának kíméletlen érvényesítésére használja fel. Tirannusa volt a feleségének. A ház tirannusa volt. A szerelemben csak tirannus lehetsz vagy rabszolga. (Ambrus Zoltán)
3. Jelzői használat(ban) (átvitt értelemben is, választékos) Zsarnokoskodó. zsarnok(i). Tirannus apa; tirannus férj; tirannus földesúr. Jaj, Lillám is a tiran törvénynek S a szokásnak meghódolt. (Csokonai Vitéz Mihály)
tirannusi; tirannuskodik.
