tilde
tilde [e v. ë] főnév tildét, tildéje [e]
1. (nyomdászat) <Szótárban> a címszó ismétlését jelző v. a címszót származékában, összetételében, ragos alakjában helyettesítő, fekvő hullámvonal alakú jel: ~. (Pl. tép, ~és, ~ett, olv.: tép, tépés, tépett)
2. (nyelvtudomány, nyomdászat) <Egyes nyelvekben, pl. a spanyolba, portugálban> némely betű fölé írott ilyen jel a hang palatális v. nazális voltának jelzésére.
tildés; tildéz.
