tilalomfa
tilalomfa főnév
1. (régies) <Rendsz. útszélen, be- és átjárónál> vmely tilalmat jelző oszlop, cövek v. kereszt alakban összerótt fa. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen… Azt hinné az ember: élő tilalomfa. (Arany János) Az egész erdeje körül van véve palánkkal, s bejárat előtt ott álla tilalomfa e fölírással: „tilalmas a vadászat!” (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) A szabadságot korlátozó, vmilyen szabad cselekvést akadályozó tilalom. Elmegyek, hiába állít Tilalomfát ma végzetünk. (Juhász Gyula)
tilalomfás.
