tilalmas
tilalmas melléknév és főnév (régies, irodalmi nyelvben)
I. melléknév -an, -abb Olyan, ami tilalom (1) alá esik; tilos, tiltott. Itt tilalmas dolog az asszonyokra nézni. (Mikes Kelemen) Tudós újságokat hordatok, az nem lehet tilalmas. (Kazinczy Ferenc) S most fajtalan véred tilalmas úton | Melinda birására csergedez. (Katona József) Baltája nyelére támaszkodva mondja: „Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra!” (Petőfi Sándor) || a. Tilalommal (1) kapcsolatos, azt jelző. Az erdők tilalmas korlát közt állanak. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. főnév -t, -ok -a Tiltott v. védett hely, főleg az erdő v. legelő vmely része; tilos. Ugy érzettem, mintha tilalmasban járnék. (Arany János) Az ökröket rendesen a tilalmasba verte, s semmi tiszteletet sem ismert a mások tulajdona iránt. (Jókai Mór)
tilalmasság.
