tevő
tevő [ë] melléknév és főnév, (ritka) tévő
I. melléknév -en v. -leg [e, e] (választékos) Olyan, aki v. ami vmit vhogyan, vmivé, vmire tesz, cselekvő. Rosszat tevő gyermek; pénzre szert tevő férfi; az ajánlatot tevő cég, a néhány lépést tevő gyermek; mámorossá tevő ital; a könyvet az asztalra tevő férfi; a pénzt takarékba tevő asszony; a vagyonát egy lapra tevő kártyás; próbára tevő feladat. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan, ami befolyást gyakorol, hat. Pénz a világon a tevő erő. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, régies, játék) Az a személy, aki a kártyajátékban v. egyéb szerencsejátékban bizonyos mennyiségű pénzt tesz vmelyik kártyára, tételre. Ki a tevő? A tevők vesztettek, a bank nyert.
2. (tájszó) Kemencének vályogból való, odatámasztható ajtaja, borítója. Abban serénykedett, hogy a tévőt felül vizes rongyokkal tapasztotta be. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): ajánlattevő; csínytevő, csodatevő; gonosztevő; indítványtevő; javaslattevő; jótevő; kártevő; panasztevő; semmittevő; számottevő; széptevő; szolgálattevő; törvénytevő.
