tetsző
tetsző [teccő] melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan, ami vmely tulajdonsága alapján kellemesen hat, ami tetszik; kedves, kellemes. Vkinek tetsző, nem tetsző; (vallásügy) Istennek tetsző: olyan, ami <a hívők szerint> Isten előtt kedves, Istennek tetszésére (1a) van. Csinos termeted olyan igen tetsző. (Csokonai Vitéz Mihály) Puha rózsafába levelet ír, tetszőt. (Arany János) || a. (választékos) Olyan, aki v. ami vkinek v. vminek látszik, tűnik, tetszik (2a). Betegnek, fáradtnak, levertnek tetsző férfi.
2. (elavult) Felkelő, feltetsző <égitest>. A tetsző napra esküszöm! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (elavult) Látszólagos, színlelet. Szíve küzdéseit ábrázatja tetsző nyúgalmában rejti el. (Kölcsey Ferenc)
