tetejébe
tetejébe [e-e-e] határozószó (bizalmas)
I. (önálló határozószóként) Még ezenkívül, ráadásul. Hibát hibára halmoz, és tetejébe engem vádol. Fázom, s tetejébe még álmos is vagyok. Leila elveszett. S én odaadtam volna érte a világ minden gyémántját s tetejébe még a jobb kezemet is. (Jókai Mór)
II. (névutószerűen, csak névmás után) A névmással kifejezett dologra ráadásul. Mindezek tetejébe; ennek tetejébe; mindennek tetejébe. Lopott, csalt, s mindennek tetejébe még rágalmazott is.
