tér [1]
tér [1] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. Vhova, vmerre tér: eredeti irányától elfordulva vmely más irányban halad tovább. Arra tér; erre tér; jobbra tér; más irányba tér. Térjünk erre az útra! A liget felé tértek. Le a völgybe tér a hegy patakja, S az égről a nap a földre száll. (Petőfi Sándor) Meleg forrás! te hozzád, Te hozzád térek én! (Tompa Mihály) Gábor pap a kocsijára ült. Ő is az országútra tért. (Gárdonyi Géza) Jöttek a lányok a templomból, s ki erre tért, ki arra. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vmely más irányban kezd haladni. Vmilyen útra tér; jó v. rossz útra tér: <erkölcsileg> megjavul v. elromlik; (választékos) vminek az útjára tér: magatartásának vmilyen irányt ad, vminek a módján kezd tovább haladni, dolgozni. A parasztság is a szocializmus útjára tért. Úgy, hogy apácskám; térj a jobbik útra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Imre bácsi jó útra tért. (Tolnai Lajos) || b. (ritka) Vele szemben haladó személy v. jármű felé közeledve eredeti irányát kissé megváltoztatja, hogy a szembe jövőnek utat engedjen; kitér. Balra előzz, jobbra térj! [A rendőr] a budapesti Lánchíd két végénél a szekereket figyelmeztesse, hogy „jobbra kerülj, balra térj!” (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Hosszabb út, távollét után bemegy, betér vhova. S midőn szőlőmből s szántóföldemről Házamba térek este: hozza be Majd a piros bort s fejér kenyeret Piros menyecskének fejér keze. (Petőfi Sándor) Hova térjen az árva? | Erre sötét és arra sötét, mindenhol e földön. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vmi tér vhova: vmi kezd meghonosodni, szokásossá kezd válni vhol. Öröm és aggódás tért ezzel a várba… (Arany János)
3. (választékos) <Pihenni v. pihenésre alkalmas helyre> megy. Aludni tér; → nyugovóra tér; → pihenőre tér. A nap → nyugovóra tér. Égi csendesség fedező homálya | Leng reád, ó szent Egyedülvalóság | … A világ lármás vigadó helyéről… Térek ernyődhöz. (Berzsenyi Dániel) Ideje, hogy ágyba térjek. (Gárdonyi Géza) Fölemelte… a lámpást, hogy aludni térjen. (Babits Mihály) || a. (választékos) <Halálba, meghalni> készül, megy. Örök → nyugovóra tér; → őseihez tér; sírjába tér: meghal. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. | Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből…, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat! (Vörösmarty Mihály) Hát hogyha egykor átlátod magad, Hogy a dicsőség percnyi dőre játék? | – Az nem lehet! – S ha mégis? – Halni térnék. (Madách Imre) [Az induló] Bősz dallamára ezrek sírba térnek. (Juhász Gyula) || b. (irodalmi nyelvben) Veszni tér: pusztulásnak indul. Természet ütvén rá csúf bélyeget… Ily ember… egy hibáért… a közvéleményben Sülyedni, veszni tér. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. (átvitt értelemben is, ritka) Megfordulva odamegy, visszamegy vkihez. Tőle jönnek, hozzá térnek Gondolati fejemnek… (Kisfaludy Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vkihez v. vmely párthoz tér: a saját pártjától, táborától elfordul, és másnak a pártjára áll. Kádas elbeszélte… A sötét zugolyból hogy rohantak elé | Gyorsan a belépett Veselényi felé | … Hogyan hurcolták el záros helyre, rabul, Honnan (biztositá) élve nem szabadul, Csak, ha felfogadja eskü szentségével | Hogy Rákóczihoz tér egész seregével. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, vallásügy) Istenhez tér: a) megtér (2). Vén bűnös…, az istenhez kellene már térnie! (Mikszáth Kálmán); b) meghal.
5. (átvitt értelemben) Vmire tér: vmely új szokást, magatartást kezd felvenni, alkalmazni. Jobb → belátásra tér; új szokásra, új játékmodorra tér; (vallásügy) vmely vallásra v. hitre tér: régi vallását elhagyva vmely más vallást vesz fel; katolikus, református hitre tér. Ha későn is, ti balgák, jobb szokásra térve már, Válasszátok újra mindig a legérdemesebbeket. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
6. Magához tér: a) <öntudatlanságából> felocsudik. Még nem tért magához. Tompa, távoli dübörgésre tért magához, hosszú, hosszú órák múlva. (Karinthy Frigyes); b) <ijedtségtől eredő tehetetlenségből v. az indulattól elragadtatott állapotából, esztelen őrjöngéséből> nyugodt lelkiállapotba jut; bámulatából, rémületéből magához tér. Alig tudok magamhoz térni. (Csiky Gergely) Nem bírt magához térni a meglepetéstől. (Móricz Zsigmond); c) észbe kap, és okosabban kezd gondolkodni. No, végre magadhoz tértél? || a. Életre tér: <ájultságából, tehetetlenségéből> felocsudik. Két findzsa feketekávét töltöttem a szájába, míg életre tért. (Jókai Mór) || b. Észre v. eszére, észhez v. eszéhez tér: a) okosabban kezd viselkedni; térj eszedre! Bolondos ember volt ifjabb korában, de már észhez tért. Ha még nem tértél, térj eszedre már, S ne légy, mint voltál, olyan balgatag. (Petőfi Sándor); b) <öntudatlanság v. kábultság után> újra tisztán kezd gondolkodni. Mire észhez tért, már késő volt. Egy percre felriadt, mintha eszére térne. (Jókai Mór) || c. (régies) Lelkébe tér: a) <kábultság v. megrázkódtatás után> újra higgadtan kezd gondolkozni; vigasztalódik. Hogy nem látja többé a szomorító emlékeket maga körül, lassankint lelkébe tér. Dologhoz lát, beszél, rendes ésszel. (Jókai Mór); b) (vallásügy) magába száll. Szerencsétlen asszony! Térj lelkedbe, és valld meg a tiszta igazságot. Kegyelem vár érte. (Jókai Mór)
7. Vmire tér: <beszéd v. beszélgetés közben> az eddigiek után vmi másról kezd beszélni, rendsz. arról, ami a beszéd v. beszélgetés eredeti tárgya, tulajdonképpeni célja. A dologra, a tárgyra, a dolog velejére tér; → napirendre tér vmin v. vmi fölött. Térjünk arra, amiért jöttem! Térjünk a → tárgyra! Írnivalóm ugy sincs – hát Toldira térek. (Arany János) Térjünk az üzleti ügyekre. (Csiky Gergely) Egy hét múlva napirendre tértek fölöttem. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: áttér; betér; eltér; hátratér; hazatér; kitér; letér; megtér; rátér; visszatér.
téreget, térés; térő; tért.
