tépő
tépő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami vmit tép (1–4). A ruhát tépő tüske; a gyomot tépő kertész; gyapjút tépő asszony; a haját tépő ember.
2. (átvitt értelemben, költői) Lelki fájdalmat okozó; gyötrő, kínzó. Rejtve maradt kebelén tépő gyötrelme szivének. (Vörösmarty Mihály) Hogyha minden vágyam Örökre elszállna S annyit tépő kétség, Siratott reménység Fás közönnyé válna… Ne éljek én tovább. (Ady Endre)
II. főnév -t, -je [e] (szövőipar)
1. Hosszú rostszálak (len, kender), rongyok és fonalhulladékok (szép)tépésére való gép. A tépőn átállítják a hengereket.
2. Üzemrészleg, amelyben ilyen géppel v. gépekkel dolgoznak. A tépőben dolgozik. || a. Ennek helyisége(i). A tépőbe megy. || b. Az itt dolgozók összessége. Az egész tépő egyszerre ebédel.
Szóösszetétel(ek): 1. tépődeszka; tépőgép; tépőkel; tépősaláta; 2. idegtépő; szívtépő.
