tépáz
tépáz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (ritka) <Kiálló testrészt, kül. hajat, szakállat, tollat> durván, hirtelen mozdulatokkal összevissza rángat, cibál, mintha ki akarná tépni. A gonosz mostoha a gyermek haját tépázza. A kakas most tépázza a tyúk taraját. || a. (választékos) <Személyt, állatot> rendsz. hajánál, tollánál v. fülénél fogva ide-oda rángat, cibál, ráncigál, mintha szét akarná tépni. Amikor beléptem, a gyerekek éppen tépázták egymást.
2. (irodalmi nyelvben) A szél v. a vihar tépáz vkit: próbája letépni róla a ruhát. [Himnusz az emberhez.] Nézzétek: izzad tar mezőkön, Sarcol a rögből életet… Tépázza ég és föld viharja, Csókolják fény és fellegek. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: megtépáz.
tépázás, tépázható; tépázó; tépázott; tépaztat.
