ten
ten [ë v. e] névmás, birtokos (egyes számú 2. személyű főnévvel, rendsz. kötőjellel kapcsolva v. egybeírva) (régies, irodalmi nyelvben)
A te saját tulajdonodban levő, saját magadhoz tartozó, a veled magaddal kapcsolatban levő; saját, tulajdon. Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre. (Kölcsey Ferenc) Ezt te tudod s mégis kinevetsz, ha jogunkra vigyázok, Fát vágsz jó lélek, ten kicsi fészked alatt. (Vörösmarty Mihály) Oldjátok őt. Szabad vagy. Menj tova. Magadra hagylak s ten ajánlatodra. (Vörösmarty Mihály) Köszönd türelmem, nem ten érdemednek. (Arany László–Shakespeare-fordítás)
