teljhatalmú
teljhatalmú [tejhatalmú] melléknév -an v. -lag
Olyan <személy>, akinek teljhatalma van vmiben, vki v. vmi fölött; teljhatalommal fölruházott. Teljhatalmú diktátor: (bizalmas, tréfás is) aki (a maga hatáskörében) teljesen önállóan jár(hat) el; teljhatalmú megbízott, parancsnok, vezér; az ügyek teljhatalmú intézője; vminek, vkinek teljhatalmú ura. A teljhatalmú megbízott is… csupán azt képviselheti, akitől a teljhatalmat kapta. (Eötvös József) Midőn én, mint az ország teljhatalmú biztosa… utamban más helyekre bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek. (Kossuth Lajos) || a. Teljhatalmú megbízatás: (bizonyos hatáskörben) mindenre kiterjedő, teljesen szabad intézkedésre jogosító m.
teljhatalmúság.
