teljesít
teljesít [tejjesít v. teljesít] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
1. <Feladatot, parancsot, vállalt v., előírt kötelességet stb.> elvégez, végrehajt. Munkát, szerződést, vállalást teljesít; (hivatalos) be- v. kifizetést teljesít: be-, ill. kifizet. A tervet határidő előtt teljesíti. A játékban teljesítette a felvételt. Adott nekik a kifizetésnél (melyet rendszerint a hű Bubenyik teljesített) százötven forintot. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hivatást> betölt, ill. az ezzel járó kötelességének eleget tesz. Szolgálatot teljesít: szolgál, szolgálatban áll. A sajtó teljesítse népnevelő hivatását. A kínai bankárokat… egy olyan hajóra cipelték, ahol őrült matrózok… teljesítenek szolgálatot. (Gelléri Andor Endre) A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. Megvalósít, valóra vált vamit. Ígéretet, kérést teljesít. Ha ezen piciny áldozatot telyesítik, Készek fogni kezet velök. (Arany János)
Igekötős igék: beteljesít; kiteljesít; túlteljesít.
teljesítés; teljesítetlen; teljesített; teljesítget; teljesíthetetlen; teljesíthető; teljesítő.
