telje
telje [telje v. tejje] főnév (személyragos) teljét (csak egyes szám 3. személyben)
1. (irodalmi nyelvben, régies) Vmely személy, tárgy egész térbeli nagysága. Év elhalad, évnek utána megyen. Meghagyja, megadja magát a köpeny, Nem is éri be termete teljét. (Arany János–Goethe-fordítás) A hold… egész teljében ragyog le rá. (Jókai Mór)
2. (főleg -ben ragos alakban) (választékos) Vmely állapot, idő v. tulajdonság teljessége, legmagasabb foka, mértéke. Ereje, hatalma, képességei teljében. Férfikora teljében ragadta el a halál. Most a férfikor teljéhez érve Az értelem lőn vágyaim vezére. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Önmagamra ismertem benned, erőm teljében. (Herczeg Ferenc)
