telides-tele
telides-tele [e-ë-e-e] határozószó telides-teli, (népies)
1. <Rendsz. a van (volt, lesz) igék mellett.> Egészen tele, telis-tele. A láda telides-tele volt kincsekkel. Oly telides-tele vannak a karzatok, Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. (Sárosy Gyula) Én édes szívem, Jól laktál-e keserűséggel. Telides-tele vagy-e már? (Jókai Mór)
2. (állítmányként) Egészen tele van. A közép-ázsiai népekről írja a derék Schmidt, hogy hitök szerint… a föld és annak benseje telides-tele szellemi lényekkel. (Csengery Antal) A folyosó, a lépcsőház, az ablakok mint telides-tele… (Ambrus Zoltán)
3. (ritka) <A tele- igekötőjéhez hasonló értékkel; a tele igekötő jelentéstartalmának fokozásaként.> A falakat telides-tele aggatta képekkel.
