telep
telep [e-e] főnév -et, -e [ë, d]
1. <Rendsz. vmely városon, falun kívül> kisebb néha csak ideiglenes jellegű emberi település, amely nem önálló közigazgatási egység. Városszéli telep. A gyár dolgozóinak javarésze a telepen lakik. A telep lakói kötelesek két hét leforgása alatt kiköltözni az építményekből. (Gelléri Andor Endre) A folyammérnökségi hivatalnál álló őr telefonon jelentette, hogy több lövést hallott… a telep felől. (Nagy Lajos) || a. Olyan lakóhely, összefüggő kisebb település, ahol embereknek összetartozó csoportja él bizonyos (szervezett) közösségben. A legtöbb művész kijárt a telepről a folyó partjára festeni. || b. (történettudomány) <Vmely régi korbeli> kisebb emberi település, ill. annak maradványa. Bronzkori, őskori telep. Népvándorlás korabeli telepet tártak fel a régészek.
2. Vmely nagyobb arányú gazdasági (termelő) tevékenység színhelye, a megfelelő berendezéssel fölszerelve. Háziipari, kereskedelmi, növénynemesítő telep. Kimegy a telepre tüzelőért. || a. (kereskedelem) <A váltójogban> az intézvényezett lakóhelyétől eltérő(en kijelölt) fizetési hely.
3. (bányászat) (Hasznosítható) érc(ek)nek réteges, nagy kiterjedésű tömege a földben. Új telepet tártak fe a borsodi szénmedencében. || a. Vmely (alsóbbrendű) növénynek nagy kiterjedésű, tömeges előfordulási helye.
4. (fizika, villamosság) Összekapcsolt elemekből, rendsz. akkumulátorokból álló áramszolgáltató berendezés. Kezében a gyertyával fölkapaszkodott a telephez, a létra tetejéről magyarázta a háziúrnak, mi a csengő baja. (Kosztolányi Dezső)
5. (növénytan) Alsóbbrendű növények – amelyek nem tagozódnak gyökérre, levélre és szárra (moszatok, gombák, zuzmók) – testének tömege együtt (thallus).
Szóösszetétel(ek): 1. telepengedély; telepfelügyelő; teleporvos; telepőr; teleptöltés; telepvezető; 2. bányatelep; erőműtelep; fatelep; fegyenctelep; fióktelep; fűrésztelep; gombatelep; gyártelep; ipartelep; járműtelep; kőolajtelep; kőszéntelep; lakótelep; lepratelep; méntelep; művésztelep; nyaralótelep; sporttelep; szeméttelep; szivattyútelep; üdülőtelep; vásártelep; villanytelep.
telepi.
