tekergő
tekergő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (rosszalló) Olyan <személy>, aki gyakran v. rendszeresen tekereg (1). Utcákon tekergő suhancok. Itt járt valami tekergő munkakerülő. || a. <Rendsz. szitokszóként:> hitvány, semmirekellő <ember>. Ne barátkozz ilyen tekergő alakokkal!
2. (ritka) Olyan, ami tekereg (2), tekergődző. Ismerem Muránynak külsejét, belsejét, | Szem behunyva járom tekergő ösvenyét. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e]
1. (bizalmas, tréfás v. rosszalló) Tekergő személy, kül. fiatal gyerek. Hazajött végre az a tekergő! A fiamat keresem, nem láttad az tekergőt! || a. <Ilyen ember, főleg gyermek tréfás v. szidó értelmű megszólításaként.> Hol jártál, te kis tekergő? Ilyenkor kell hazajönni, te tekergő?
2. (bizalmas, rosszalló) Haszontalan, hitvány, semmirekellő ember; csavargó. Ne állj szóba ilyen tekergővel. Csupa hozzá hasonló tekergővel volt tele a kocsma. || a. (bizalmas, tréfás v. enyhén rosszalló) Nagy tekergő: a szélhámosságig ügyes, élelmes, ravasz fickó; nagy csirkefogó, nagy bitang. Nagy tekergő volt már fiatal korában is.
