tébolyodott
tébolyodott melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév -an, -abb
1. Elmebajos, őrült <személy>. Tébolyodott öreg. Az egész városban híre volt, hogy Horváth István tébolyodott. (Vas Gereben) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Tébolyodott gondolat.
2. (túlzó) Olyan <személy>, aki gondolkodásában, viselkedésében annyira elüt a rendestől, hogy szinte az elmeháborodottra emlékeztet. Mit akar itt ez a tébolyodott alak?! || a. Ilyen személyre valló, tőle származó. Tébolyodott dicsvágy! a máglya és a vérpad Téged emészt meg. (Jókai Mór) Az apa s az anya… kétségbeesve néznek… becézett… gyermekükre, s belátják, hogy egy idegent szerettek… Tébolyodottan nézhetnek a gyermekre, aki tébolyodottan nézhet a szüleire. Meg sem értik egymást. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -at, -ja (ritka) Tébolyodott személy. Az elmegyógyintézetben tébolyodottak között kellett élnie. Pistoli jól ismerte ezeket a szemeket… Néha a tébolyodottak szeme ez. (Krúdy Gyula)
tébolyodottság.
