tébláb
tébláb ige, melléknév és határozószó, (tájszó) tibláb (népies)
I. tárgyatlan ige -ott, -jon v. tébett-lábott [ë], tébjen-lábjon [ë]
1. Rendsz. kis helyen céltalanul ide-oda jár; tipeg-topog. Míg ezek ott ide-oda tébnek-lábnak, Hallák dobogását súlyos erős lábnak. (Arany János) Valami tiz ember tibláb és beszélget az iskolában. (Gárdonyi Géza) || a. Vkit munkájában akadályozva, szűk helyen ide-oda jár; lábatlankodik.
2. (ritka) Tétováz, habozva tesz vmit, lassan dolgozik. Nem is kell már téb-lábni, hanem kivitelhez nyúlni serényen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. melléknév (tájszó) Munkáját nehézkesen végző és munkájukban másokat is akadályozó <személy>. Tébláb ember. Ne légy itt mindig tébláb!
III. határozószó (tájszó) Lassacskán, nehézkesen, ügyetlenül. Tébláb dolgozik.
