távolság
távolság főnév -ot, -a
1. Két test, ill. ezeknek egymás felé eső oldalai, végei között levő térköz. Távolságot becsül; vmely távolságot → mér; bordák, házak, házsorok, hídpillérek, tengelyek közötti távolság. A két kocsi között a távolság egyre nőtt. Két lépésnyi távolságból követi. Egyenlő távolságban vannak egymástól. [A menekülők] többé céltáblául nem szolgálhattak a homály és távolság miatt. (Eötvös Károly) Oly messze van a part attól a mély víztől, ahol a hajót a kormányos eresztheti, hogy a távolságot nem futja a vontató kötél. (Tömörkény István) || a. (mértan) Két pontot összekötő egyenes. Két pont között legrövidebb távolság az egyenes.
2. Két pont v. két hely közé eső (többnyire nem egyenes) út, ill. ennek hosszúsága. Csekély távolságra, jókora távolságra; négy kilométer távolságra fekvő város. A távolságot fél óra alatt megtette. Szegednek Budapesttől való távolsága százkilencven kilométer. Az én birtokom még két kilométernyi távolság a falutól. (Gárdonyi Géza) Tibor követte őt, féllépésnyi távolságra, elszántan. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen térköznek v. útnak az egyik, rendsz. a szemlélővel ellentétes oldalán, végén levő pontja, helye. A kő nagy távolságra esett le. A templom tornya nagy távolságból látszik. Körülbelül másfél kilométer távolságban élénk tűz lobogott. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, sport) <Futósportban> táv. A távolság feléig ő vezetett. Valamennyi résztvevő végigfutotta a távolságot.
3. (sport) A pályának dobással, ugrással átívelt szakasza, ill. ennek hosszúságával kifejezett eredmény. A dobás, az ugrás távolságát acélszalaggal mérik le. Nagyobb távolságot csak egy versenyző ugrott.
4. Igen nagy, beláthatatlan messzeség, távol (III. 1). Végtelenbe vesző távolságok az Alföldön, a tengeren. Elvándorol a madár… Száll… száll… száll… viszi szárnya; Azon veszed észre magad, hogy már a Távolság kék levegőit issza. (Petőfi Sándor)
5. Idővel mért, időben számított messzeség, út. Két órai távolság. Öt fényév távolságra van. || a. Nagyobb időköz, időszakasz, ill. ennek rendsz. a szemlélőhöz időben távolabb eső vége. Ötszáz év távolságra van tőlünk.
6. (zene) <A hétfokú hangsorban> két szomszédos hang viszonya úgy, hogy a nagy szekundot egységnek, egésznek tekintjük. Egész, félhang távolság. A bővített szekund hangközének távolsága másfél hang.
7. (átvitt értelemben) Személyek, dolgok között fennálló különbség, eltérés. Testvérek és mégis egymástól nagy távolságra vannak. Vita után a távolság csak nőtt közöttük. A közvetítő indítvány nagy távolságot hidalt át. Oly távolságban van egymástól a két világ, a parasztság élete s a kulturált úrirendé, hogy késő, ha valaki huszonnyolcéves korában ér el egyiktől a másikba. (Móricz Zsigmond) || a. <Hivatali, társadalmi érintkezésben> az alá- és fölérendeltségből eredő feszesebb, ridegebb, tiszteletet követelő viszony. Nem bizalmaskodik, tartja a távolságot. Tiszteletteljes távolságban tartotta magát.
Szóösszetétel(ek): 1. távolságbeállítás; távolságbecslés; távolságbeosztás; távolságérték; távolságjelző; távolságmutató; 2. féktávolság; gyújtótávolság; hallótávolság; hatótávolság; hordtávolság; kartávolság; látótávolság; lőtávolság; nyomtávolság; síntávolság; sortávolság; tengelytávolság.
távolságnyi; távolságú.
