távollét
távollét főnév (rendsz. személyragos alakban)
Az a tény, hogy vki az ismert v. szóban forgó helytől távol van, hogy ott nincs jelen. Távollétével → tündöklik; távollétével tüntet. Az estélyen feltűnt az ismert tudós távolléte. Igazolja a gyűlésről való távollétét. Egy jutalmat kért csupán, néhány napi távollétre engedelmet. (Jókai Mór) || a. Az a tény, hogy vki távol van otthonától, hazájától. Használta távollétét a király, S atyám lakásán tölt az időt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. Az előbbieknek tartama. Távollétében: mialatt, míg távol van v. volt. Távollétemben döntöttek a kérdésről. Három évi távollét után visszatért. Ne kérdezd barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? (Berzsenyi Dániel) Kimentem a ligetbe újra Hosszacska távollét után. (Arany János) || c. (jogtudomány) Az a helyzet, amikor vki nem tartózkodik azon a helyen, ahol jelenlétét jogi érdeke megkívánja. A bíróság távollétében elmarasztalta.
távolléti.
