távíró
távíró [v-í] főnév -t, -ja (postaügy)
Készülék, eszköz, berendezés, amely fény v. elektromosság útján, vezetéken v. vezeték nélkül, jelek, rövid(ebb) sürgős közlések nagy távolságokon keresztül való továbbítására szolgál; telegráf. Betűíró, drótnélküli, elektromágneses, mutatós, önműködő, tűs, vezetékes, villamos távíró. || a. (ritka) Az ezt fenntartó intézmény v. annak épülete. A forradalmárok megszállták a távírót.
Szóösszetétel(ek): 1. távíróállomás; távíróáram, távíróbillentyű; távíródrót; távíróforgalom; távírógép; távíróhálózat; távíróhuzal; távíróközpont; távírótiszt; 2. szikratávíró.
távírói; távírós.
