tátogó
tátogó melléknév és főnév
I. melléknév (hangutánzó) Olyan, aki, ami tátog (1). Az ijedtségtől tátogó gyermek; a lábai előtt tátogó mély szakadék. [A sirálynak] elég… két hét, hogy szegényes fészkén kiköltse három-négy tátogó apróságát. (Bársony István) [A kovácsműhelyben] egy nagy üllő… s óriási hosszú nyelű kalapácsok… S a fúvó… kidagasztja tátogó, harmonikás hasát, és fúj, fúj. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja (ritka) Tátika.
tátogós.
