tátogat
tátogat ige -tam, -ott, ..asson
1. (hangutánzó) tárgyas Vmit tátogat: <ember, állat> száját, csőrét többször egymás után szélesre, tágra nyitja, eltátja, és a levegőt mintegy kapkodva szívja be; tátog. Tátogatja a száját. Adj számot, ne tátogasd azt a harcsa-szádat. (Vörösmarty Mihály) [A tükörponty] még élt. Ha hozzáértek, ficánkolt, csapkodott a farkával, hápogva tátogatta száját. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Lángnyelvét öltögetve, fojtó Párát lehelve tátogatja száját Az éhező pokol. (Vajda János)
2. (népies) tárgyatlan (Száját tátva) bámészkodik, csodálkozik. Sok gyerek tátogat a kirakat előtt. Még mindig egy helyen tátogatott a népség. (Vas Gereben)
3. tárgyatlan Tátong (1). Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk | … Hasztalanul terjeszti kezét: nincs, nincs ki segítse! | …Tátogat a mélység, aranyos páncélja fakó lesz, S összezuzott testét hab fedi s barna iszap. (Kisfaludy Károly) Ez ember őrült, a gödörre tart, Hol rá halálos mélység tátogat. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: eltátogat.
tátogatás.
