tartózkodó
tartózkodó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami vhol tartózkodik (1), vhol időzik. A Budapesten tartózkodó idegenek; a pillanatnyilag vidéken tartózkodó miniszter.
2. Vmitől, vkitől tartózkodó: magát vmitől visszatartó, vmitől óvakodó, vmit kerülő <személy, csoport>. A szavazástól tartózkodó kisebbség.
3. Idegenek iránt nehezen feloldódó, visszavonult, a fölösleges érintkezéseket, kapcsolatokat kerülő <személy>. Mogorva, tartózkodó öregember. A jegyző… egészen más volt. Túl elegáns, idegen típus, vékony és tartózkodó úr volt. (Móricz Zsigmond)
4. (választékos) Ilyen személyre jellemző, óvatos, elzárkózó, visszahúzódó <magatartás, cselekvés>. Tartózkodó álláspont; tartózkodó szavak; tartózkodó viselkedés. Elsőnek Bíró Gyurka érkezett magából kikelve…, utána Nyerge Lázár tartózkodóan, várva, hogy mi lesz az igazgató álláspontja. (Kosztolányi Dezső) Józanság volt minden szava, s a hangja és a hűvös, tartózkodó modora…, mégis úgy hatott Pistára, mintha az érzékeit csiklandoznák. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Általában tartózkodó (1–4) személy. A vidéken tartózkodók; a szavazástól tartózkodók. Imre fiatal erővel húzta össze a két tartózkodót. (Vas Gereben)
2. (közlekedés) <Villamosok, autóbuszok végállomásain> az a helyiség, amelyben a forgalmi alkalmazottak a járművek érezése és indulása közti idő alatt tartózkodnak. Személyzeti, végállomási tartózkodó.
