társtalan
társtalan melléknév -ul, -abb
1. (kissé választékos) Olyan <személy>, akinek nincs társa, barátja v. párja; magán(y)osan élő. Társtalan ember, férfi, nő. || a. (kissé választékos) Ilyen személyre jellemző <állapot>. Röpdesnek és összetalálnak | Páris utcáin a párok. | S én leskődök, hallgatok, várok Társtalanul. (Ady Endre) Zongoraszó… hallatszott a kisvárosi estben, ahol társtalanul bolyongott Ferenc páter. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben, költői) Magányosan levő, kísérő nélkül levő <mozgó test>. [Az üstökös.] A végtelenséggel versenyt rohan. | Forogni körbe nem tud, nem akar, hát örökké társtalan, boldogtalan! (Vajda János)
2. (választékos) Más hasonlóval kapcsolatban nem levő, egyedül álló <tárgy, dolog>. Társtalan fa. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. | Elakadt sorok. Társtalan rimek. (Tóth Árpád)
társtalanság.
