társalgás
társalgás főnév -t, (-ok), -a
1. (kissé választékos) A társalog igével kifejezett cselekvés; könnyed, udvarias társasági beszélgetés. Élénk társalgás folyik vmiről; megindul a társalgás; beleszól, belevon vkit a társalgásba; társalgást kezd, folytat; megindítja, vezeti a társalgást. Ő (és sok más falkájabeli…) a kornak puszta hangját, a társalgás külmodorát… szedték fel, mely őket átsegíti a legdőrébb és legalaposabb vélemények közt is. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A társalgásból csak egyes foszlányok hatoltak el hozzá. (Ambrus Zoltán) A társalgásban… némi szünetet érzett, és igazi felvidéki nő nem tűrheti hogy a férfiak hallgassanak körülötte. (Krúdy Gyula) || a. (birtokviszonyban) (ritka) Az a mód, ahogyan vki beszélget, társalog. Társalgása érdekes, megnyerő. Elfogult vagyok, nehéz beszédű, Szilaj csak ott, hol vész van és barátim Nyers társalgása indulatba hajt. (Vörösmarty Mihály) Nekünk elég, ha kedves társalgásában gyönyörködhetünk. (Csiky Gergely)
2. (elavult) Más személlyel v. személyekkel való társas (2b) érintkezés; társas(ági) élet. Az eljegyzettek társalgása nem maradt következés nélkül. (Petőfi Sándor) Ez rövid összege a pesti társalgásoknak, holott [= ahol] szép leányok, gazdag leányok tömegesen fordulnak meg. (Vas Gereben)
társalgási.
