tárogató
tárogató főnév -t, -ja
A klarinéthoz hasonló, de nagyobb, öblösebb hangú régi magyar fúvóhangszer; kül. a kuruckorban használták. Szól a tárogató; tárogatón játszik. Mindenfelé dob s tárogató riad. (Berzsenyi Dániel) Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat. (Kossuth Lajos) Tárogató harsant föl egy messze udvarról. (Babits Mihály) || a. Ennek hangja, ill. a rajta játszott dallam. A tárogató megríkatta.
Szóösszetétel(ek): tárogatóhang; tárogatójel; tárogatósíp; tárogatószó.
tárogatós.
