tárgytalan
tárgytalan melléknév -ul, (-abb)
1. (választékos) Olyan, ami érvényét, hatályát, időszerűségét, jelentőségét elvesztette, amit úgy tekintenek, kezelnek, mintha nem is lett volna (fontos). Levelemet tekintse tárgytalannak. A megbeszélés tárgytalanná vált, mert a dolog közben elintéződött. Alighogy kimondta, már tárgytalan lett a parancsa. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Nem vmely meghatározott személyre, dologra irányuló; olyan, aminek nincsen tárgya (2). Ennek a lánynak… a tárgytalan féltékenység és az irigység nyomasztó érzései nem alacsonyíthatták le a szívét. (Ambrus Zoltán)
tárgytalanság.
