tárgyi
tárgyi melléknév -lag
1. (tudományos, hivatalos) Érzékelhető, kézzelfogható, konkrét <dolog>. Tárgyi alakot ölt: tárgyias alakban jelenik meg, mutatkozik; tárgyiasul. Tárgyi bizonyíték: a) (jogtudomány) <büntetőjogban> olyan tárgy, amellyel a szóban forgó bűncselekményt elkövették, ill. amely azzal szoros kapcsolatban van; b) tág. ért. vmely tudományos eredmény, fölfedezés kézzelfogható bizonyítéka; tárgyi tények. Ficsorék égre-földe esküdöztek, hogy ártatlanok… Védekezésük abban merült ki, hogy Annát befeketítették… Egyébként ellenük nem volt tárgyi bizonyíték. (Kosztolányi Dezső) || a. (tudományos) Tárgyi emlékek: <az írottakkal ellentétben> tárgyakból (1b) álló e-ek. || b. (tudományos) Tárgyi néprajz: a néprajznak a nép foglalkozásával, a parasztság életmódjával, használati tárgyaival, viseletével, építkezési módjával foglalkozó ága.
2. (hivatalos) Személyektől független, rajtuk kívül álló v. ilyennek tekintett <dolog>. Tárgyi és személyi tényezők; külső, tárgyi körülmények.
3. (tudományos, választékos) Adott, konkrét tényekre, eseményekre, adatokra vonatkozó, velük kapcsolatos <dolog>. Tárgyi hűség, magyarázatok, tudás.
4. (jogtudomány) Tárgyi felelősség: a vagyoni felelősségnek az a formája, hogy a kárt okozó kártérítéssel tartozik, noha őt vétkesség (szándék v. gondatlanság) nem terheli. A tárgyi felelősség legjellemzőbb formája a fokozott veszélyességgel működő üzemek felelőssége.
5. (nyelvtudomány) Tárgyi jelentés: az a jelentés, ill. jelentés-mozzanat, amelyet a szó v. a kifejezés úgy idéz a tudatba, mint valóságban előforduló v. a konkrét valóságból elvontat, s amely a viszonyító elemektől, a beszédhelyzettől, a szövegösszefüggéstől függetlenül meghatározható.
6. (nyelvtudomány) Tárgyi mellékmondat: a főmondat tárgyával (7) egyértékű, ill. azt mondat alakjában kifejező mellékmondat. Tárgyi mellékmondat van ebben: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”.
7. (Nyelvt. ritka) Tárgyi igeragozás: tárgyas i.
